Chapter 2

Sziasztok:)
Meghoztam a 2. részt:)
Köszönöm a feliratkozást,és a kommentet:)
Ehhez is örülnék egy-kettőnek:)
Jó olvasást:D

Macey Morgan

Az utolsó küldetés

Reggel édesapám keltett,azzal az indokkal,hogy fél óa múlva érkezik a kislány,akit meg kell tanítanom pár dologra.Az idő alatt pont le tudtam takarítani a szárnyaimat,mivel apa nem engedte,hogy varázslatot használjak,mondván,hogy csak fontos dolgokra szabadna.Bár szerintem,ha neki lenne varázsereje,tuti minden hülyeségre használná,de ő csak egy sima,egyszerű őrangyal.Édesanyámtól örököltem a mágiát,mivel ő varázsló volt,de születésemkor meghalt,ezért apával az angyalok közé jöttünk,pedig a földön éltünk volna,a varázslók között.De nem panaszkodok,hiszen szeretem az életemet,ha ezt lehet igazából így nevezni.

Éppen megszáradt a szárnyam,amikor valaki kopogott.Odasiettem az ajtóhoz,és kitártam a vendégem előtt.Tudtam,hogy Macey jött,hiszen mást nem vártam,apu pedig az ébresztésem után elment Garman mesterhez.A köszönés után az ágyamhoz invitáltam,és belekezdtem az oktatásba.

- Szóval,az angyaltanoncoknak húsz próbát kell teljesíteniük,mire teljes jogú őrangyalok lehetnek.

- És mikor lehet a feladatokat teljesíteni? - érdeklődően fürkészett a nagy,barna szemeivel.

- Ha Garman nagymester hívat,és megbíz egyel. - mosolyogtam rá.

- És neked mennyi van hátra? - kíváncsiskodott tovább.

- A te tanításod az utolsó. - sóhajtottam egy jó nagyot. - Tehát,ott tartottam,hogy az angyaloknak vannak különböző képességeik.Ilyenek a falon átjárás,az álom irányíts,és a legalapvetőbb,a repülés.Ezeket megmutatom majd neked.Tehát,mehetünk? - nyújtottam neki a kezemet,miután felálltam a kényelmes ülőhelyemről.Ő készségesen elfogadta,és az egyik gyakorlóterem felé vettük az irányt.Rengeteg foglalt volt,pedig vagy harmincba benéztünk,mire találtunk egy üreset.Egy ilyen helyet úgy kell elképzelni,hogy van egy nagy asztal az egyik sarokba.Mellette székek vannak,és van egy körülbelül húsz centi vastag fal középen,aminél az átjárást lehet gyakorolni.

- Repülni már tudsz,ugye? - kérdeztem rá,miután leültem az egyik székre.Ő csak bólintott egyet,így adva tudtomra a válaszát. - Remek,akkor menj egy kört a gyakorlófal körül.

Aktivizálta a szárnyait,és elindult a fal felé.Ezek után még jöhet az álom irányítás,amit nem hinném,hogy meg tudnék neki mutatni,maximum elmagyarázni.A falon átjárást pedig szerintem nem tudja egyhamar megcsinálni,hiszen nekem is órákba tellett,mire száz százalékban rá tudtam koncentrálni.Ráadásul mégkörbe is kéne vezetnem,és a fontosabb dolgokat elmondanom neki.Amíg ezeken agyaltam Macey is visszaért hozzám.Megdicsértem,amiért ilyen könnyedén tudja használni a szárnyait,és belevetettem magam az oktatásába.

- Az álom irányítását nem tudom most megmutatni,de annyi az egész,hogy odaállsz az alvó személy mellé,és a kezedet ráteszed a fejére.Ha el kezd fényleni a kezed,akkor sikerült rákapcsolódnod az álmára.Ezek után már csak be kell csuknod a szemedet,és olyan,mintha ott lennél valóban.Meg tudod változtatni a dolgokat,és te irányítod a történéseket. - magyaráztam el a legfontosabb dolgokat neki,erről a témáról.

- És akkor ez a képesség mire jó? - érdeklődött rövid hallgatás után.

- Jó cselekedetekre tudod sarkallni őket. - okítottam tovább.

- Az emberek látnak minket? - kérdezősködött.

- Igen,viszont el tudjuk tüntetni a szárnyainkat,nehogy lebukjunk.

- Hogyan lehet eltüntetni?

- Gondolj a szárnyadra,és csettints egyet.Ha vissza akarod hozni,ugyanazt kell tenned. - mosolyogtam rá.Ő felállt,és úgy láttam,erősen koncentrál.Pár másodperccel később pedig eltűntek a szárnyai.Megtapsoltam,hiszen nem mindenkinek sikerül elsőre.Nekem is többször el kellett próbálnom,mire mindent ki sikerült zárnom a fejemből,csak a szárnyaimat nem.Ismét csettintett egyet,és ugyanúgy ott voltak a helyükön a hófehér szárnyak. - Ügyes vagy. - dicsértem meg. - Most pedig jöjjön a legnehezebb.Át kell menned a falon. - odaálltunk az előbb említett tárgy elé,majd belekezdtem újra a magyarázásba. - Hunyd le a szemedet,és kapcsold ki az agyadat.Gondold azt,hogy levegőből vagy,majd indulj el lassan a fal felé.

Utasításaimat követve kezdte el a feladat teljesítését.És ahogy számítottam rá,mint nekem,neki sem ment elsőre.Homlokát beleüttötte a falba,de mivel gyakorlásra való,ezért szereencsére puha anyagból van,és nem ütötte meg magát.Bíztatni kezdtem,remélve,hogy akkor több önbizalma lesz,és tovább próbálkozik.Ismét nekiveselkedett,de ugyanaz lett a vége,mint az előbb.Még vagy hússzor megpróbálta,de csak nem akart neki összejönni.

- Nyugodj meg. - próbáltam lehiggasztani,mert már egyre görcsösebben igyekezett a feladatot megoldani. - Nekem is csak sokadjára sikerült. - inspirálásomra újra megpróbálkozott,és el is indult a falon keresztül.Csakhogy ez sem ment egyszerűen.A felsőteste átjutott,de innentől nem mozdult.Ismét behunyta a szemét,és pár másodperc múlva a fal túloldalán termett.Tapsviharban részesítettem,ő pedig odafutott hozzám és vékony kis karjaival átölelt.

Livi.xx